Szegi-Holtzinger Zita vagyok, gyógypedagógus, tanulásban akadályozottak pedagógiája szakos tanár és pszichopedagógus terapeuta. Korábban tanulásban akadályozott és részképességzavarokkal küzdő gyerekeket tanítottam, fejlesztettem. Gyerekkorom óta rajzolok, zenélek, szeretek gyapjúval, agyaggal és fával dolgozni.
Négy gyerekem van, 5, 9, 12 és 16 évesek, mind Waldorf-óvodások, -iskolások. Velük, rajtuk keresztül már tizenkettedik éve járom, tanulom a Waldorf utat. Nyolcadik éve dolgozom Waldorf óvodát és iskolát alapító-fenntartó civil szervezetekben, az itt szerzett tapasztalatok birtokában lettem a legkisebb gyerekem óvodába lépésekor a Közép-budai Waldorf Iskola iskolatitkára. Ittlétem alatt az iroda egyfajta szociális térré vált, kifejezetten szerettem a szülőkkel és gyerekekkel való mindennapos találkozásokat, majd az egyre gyakoribb helyettesítési lehetőségeket. Ahogy a saját gyerekeim növekedtek, úgy növekedett bennem az érzés, hogy vissza szeretnék térni a tanításhoz.
A leendő 1. osztály osztálytanítójaként úgy szeretném végigkísérni a rám bízott gyerekeket az előttünk álló nyolc évben, hogy nyitottsággal, őszinte kíváncsisággal, bizalommal és derűvel tudjanak önmaguk, egymás és a világ felé fordulni, és felismerjék és megtanulják becsülni és gondozni a bennük rejlő képességeket, értékeket.
”Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (…) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk.” (Rudolf Steiner)
